Jó estét kívánok, szervusztok!

Mindig nagy öröm, amikor hazai tervezők tárgyairól mesélhetek, köszönöm a felkérést. Ez hálás, ugyanakkor felelősségteljes feladat is. Voltaképpen, ahogy a tervezők mindennapjait az anyaggal, a technikával való elmélyült foglalatoskodás, a márkájuk építése tölti ki, úgy én a saját magam szerény eszközeivel – mint afféle tolmács – azért dolgozom, hogy minél többek számára láthatóvá tegyem azt az értéket, amit a magyar design képvisel, amit Ti képviseltek. Köszönjük Nektek, Kedves Magyar Tervezők (mind csupa nagybetűvel), hogy van kiről, hogy van miről mesélnünk, hogy értéket teremtetek napmintnap, hogy nem adjátok fel.

De hozzám hasonlóan a SZETT csapata is azért dolgozik, hogy a szőnyegtervezők egyedi termékeinek nagyobb láthatóságot biztosítson, például azáltal, hogy itt, a MaxCity falai között fizikai formában is bemutatja, megmutatja azokat a lakástextileket, amik – reményeink szerint – csak ideiglenesen állomásoznak ebben a térben, hiszen tényleges céljukat akkor töltik majd be igazán, amikor a vásárló otthonába kerülnek. Ennek a képletnek a szereplői mind-mind ugyanolyan fontosak: a tervező, aki megtervezi, a manufaktúra, a gyár, ahol elkészítik, az egyesület, ami összefogja és képviseli, az áruház, ami tényleges teret biztosít a befogadásra, a designteoretikus, szerkesztő, aki hírét viszi (és az értelmezésben is segít), és persze, a vevő, aki felfedezi, megvásárolja, s aztán hosszú-hosszú időn keresztül használja, örömét leli benne. Mind-mind kellünk a közös sikerhez. 

De mit is kell értenünk a kiállítás címéül választott SIKK kifejezés mögött? A frappáns szójáték tulajdonképpen egy mozaikszót takar, mely a síkszövött kilim kollekciók kezdőbetűiből áll össze. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárában a következő útmutatót találjuk a sikk szavunk értelmezéséhez: viselkedésbeli finomság, (...) elegancia, (...) eredeti ízlés. A szótár hasábjairól azt is megtudhatjuk, hogy a sikk francia eredetű, hozzánk pedig ausztriai német közvetítéssel került, a kifejezés pedig aztán számos más nyelvbe is átkerült, nemzetközi szóvá lett. Vagyis: mindenki (vagy legalábbis egészen sokan) értik, mire gondolunk, mikor ezt a kifejezést használjuk, ezen az estén pedig érzékletesen rá is mutathatunk mindarra, ami ízléses, kifinomult, mutatós, szemrevaló, vagy egész egyszerűen csak tetszik. Ráadásul ennek a 8 tervezőnek a tárgyai mind-mind másképp mesélnek a szépről, másképp szólaltatják meg a szövőszék húrjait (ha élhetek ezzel a képzavarral). És a jó hír: mindegyik dallam, mindegyik sajátosan megkomponált, különféle színekből, formákból és textúrákból építkező szimfónia más fülnek cseng szépen, más-más hallgatóságot szólít meg. De ami közös bennük, hogy alkotóik – a fonalakkal komponáló tervezők – mind-mind magas minőségben alkotnak. Ha figyelmes és értő füllel fordulunk az itt látható kiállítás darabjai felé, tudni fogjuk, melyik irányból érkezik az egyedi szólam.

Vannak, akik élénk színekkel, foltokkal idézik meg a vadvirágos rétet, a tarka avart, a bárányfelhős égboltot, nagymamánk ünnepi asztalát, jó kövér dunnával magasra megvetett ágyát, vagy szövik fonallá egy fontos és meghatározó gyerekkori emléküket. Mesélők ők, akik egy szépen illusztrált mesekönyv lapjaira kalauzolnak minket.

De akadnak olyan komponisták, akik redukált színpalettával dolgoznak, és megmutatják azokat az árnyalatokat, amik finoman egymásba mosódva meditatív szemlélődésre hívnak bennünket. Finomszemcsés, aranyló föveny? Áttetsző, titokzatos pára? A szabad asszociációk száma szinte végtelen, és ha egy omladozó vakolatot is látunk bele az absztrakt formákba, akkor sem tévedünk nagyot – textiltervezőnk egy archeológus bőrébe bújva is kipróbálta magát, amiből mi csak profitálhatunk.

De akadnak olyan tervezőink is, akik a „kevesebb több” elvét vallják, a sötétet és a világosat, feketét és fehéret vesznek a kezükbe, és bebizonyítják, hogy nemcsak a véletlenek, de a végletek is izgalmasak lehetnek. Különösen akkor, ha van ritmusérzékünk! 

És ma este vannak olyan tervezőink, akik a végletekig kilúgozott szikár geometriát színekkel és játékos formákkal lazítják fel: háztetők, ablakok, boltívek izgalmas, de biztonságos, átlátható erdejébe vezetnek minket, ahol a felfedezés öröme lehet a miénk anélkül, hogy fennállna a veszélye annak, hogy eltévedünk. Sőt: sokszor éppen az jelenti számunkra a kihívást és az önfeledt játékot, hogy kivezessük magunkat a designerek által kreált kreatív labirintusból. Követjük a tekergőző, egymásba futó, majd ismét elváló ösvényeket, megengedjük magunknak (de csak egy röpke másodpercre) a tét nélküli választás lehetőségét – ha rossz irányba indulnánk, bármikor visszafordulhatunk. És még merje azt mondani bárki, hogy egy szőnyeg egyszerűen csak egy falat vagy padlót borító textildarab, amit csak porszívózni lehet. Ugyan már! 

Ma este Fülöp Tünde, Gaál-Tóth Fanni, Kovács Móni, Lőrincz V. Gabi, Ujváry Berta, Révész Eszter, Vándor Krisztina, Veres-Veszprémi Lili zeneművei szólalnak meg a térben, de senki se érezze magát feszengve a rendhagyó hangversenyteremben – menjetek, és bátran szólaltassátok meg ezeket a textilmunkákat!

Van azonban valaki, illetve valakik, akiket a beszédem elején, abban a bizonyos képletben nem említettem. Azokat, akik magukról talán nem is gondolnák, hogy ugyanúgy hírnökei a magyar designnak, és nagy-nagy szükségünk van rájuk is. Rólatok beszélek, igen. Rólad, rólad és rólad is. Mindannyiunkról.

A magyar design hírnöke vagy, ha csak puszta megszokásból pörgeted az Instagramot, és egy ínycsiklandó karácsonyi recept, egy vicces videó vagy egy jó hangulatú eseményfotó között eléd kerül egy kép #magyardesign felirattal. Megtetszett? Olvasd el a leírást, tudd meg, mit és miért készített a tervező, milyen technikát használt. Mentsd le ezt a bejegyzést, és ne sajnáld tőle a like gombot, a szívecskét még akkor sem, ha kicsinységnek gondolod. Mert Te is a magyar design hírnöke vagy, ha így teszel.

De a magyar design hírnöke vagy akkor is, ha ellátogatsz valamelyik vásárba, figyelemmel követed a tervező munkásságát, felkeresed őt valamelyik marketen. Tudd, hogy mindegyes ilyen látogatás hasznos és sokat jelent – még akkor is, ha semmit sem vásárolsz (mert éppen nem teheted meg), de a látottakat, ahogy mondani szokás „elteszed későbbre”, és mikor legközelebb születésnapra vagy évfordulóra készülsz (pláne karácsonyra), és ötlettelenül tárod szét a karjaid, hogy „Ugyan, milyen egyedi ajándéknak is örülne?”, emlékeztesd magad, jusson eszedbe az a bizonyos párnahuzat, az a bizonyos szőnyeg.

Mert Te is a magyar design hírnöke vagy, ha így teszel.

És akkor is a magyar design hírnöke vagy, ha valamelyik tervező a barátod, ismerősöd, és őt jöttél támogatni, vagy ha csak mezei érdeklődőként toppansz be ebbe a térbe. Tulajdonképpen most is hírvivője vagy a magyar designnak, mert eljöttél, felkerekedtél, magad mögött hagytad a Budapest várostáblát, nem sajnálva a szabadidőd. Mert kíváncsi voltál. Mert valami igazán szépet és értékeset akartál látni ezen a szokványos hétfő estén, pedig maradhattál volna a belvárosban, választhattad volna valamelyik zsúfolt plázát, hogy beszerezd (végre valahára) a karácsonyi ajándékokat. De nem így tettél. Itt vagy. Gyere és simíts végig ezeken a textileken (a képernyő előtt úgysem tudnád). Készíts róla fotót magadnak vagy oszd meg bátran a social media csatornáidon, mesélj róla az ismerőseidnek, és beszélgess a tervezőkkel, kérdezz tőlük nyugodtan. Ez azért sokkal jobb, mint egy tömött bevásárlóközpontban nettó idegbajt kapni, nem?

Szóval, a magyar design hírnöke vagy, a hazai designerek számítanak Rád. Mi mind számítunk Rád. Köszönjük, hogy itt vagytok!